2012. június 5.

Filmajánló: Sárkányok vannak

Kedves Fiatalok!
Juhász Orsi írt újabb cikket, ezúttal egy különleges filmről ajánlót. Történelmi jellegű alkotás, a végén egy linkkel, ahol meg is nézhető. Olvassátok és nézzétek meg ha tetszett az írás!
Sárkányok vannak (There be dragons). A filmet nem mutatták be itthon, de anno az ajánlója olyan nagy hatással volt rám, hogy némi kutatás után sikerült előkerítenem magyar felirattal, aminek a linkjét az esetleges érdeklődők a cikk alatt megtalálják.

A film igaz történeten alapul. A 2002-ben szentté avatott Josemaría Escrivá spanyol katolikus papról szól, aki az Opus Dei megalapítója. A filmben a történetet Manolo Torres meséli el fiának (Dougray Scott), aki Angliában él, íróként dolgozik, és Josemaría-ról szeretne könyvet írni pont a szentté avatás miatt. Kutatásai során ugyan is fényt derített rá, hogy apja jól ismerte Josemaría-t. A cselekmény három szálon fut, és bizony az is megesik, hogy egy szálon belül időugrások vannak, sőt a történet java a második világháború idején a játszódik Spanyolországban, ahol akkor még egy polgárháború is tetézte a bajt. Szóval nem épp egy könnyed vasárnap esti filmnézésnek ajánlom, hanem inkább azoknak, akik érdeklődnek a történelemi filmek iránt, esetleg szeretik a helyes útról letért, az eltévedt emberekről szóló filmeket, mert elgondolkodtatja őket saját útjukról.
Nem tudom a filmből mi az igaz, és mi a fikció, így csak a filmbeli történetre szorítkozom, mert nem ástam bele magam jobban a háttérbe, bár a film alapján az is megérne egy külön misét.

Manolo Torres (Wes Bentley), és Josemaría Escrivá (Charlie Cox ) gyermekkori barátok voltak, de mikor Josemaría édasapjának csokoládégyára tönkrement Manolo édesapja nem engedte fiának, hogy hozzá nem illő társaságban mozogjon, és elválasztotta egymástól a két barátot. Az idő során a távolság pedig csak nőtt közöttük, végül sorsuk külön utakra terelődött.


Josemaría elhívást kapott, és elkötelezett pap lett. Fiaton, és lelkesen kért engedélyt egy szervezet megalapítására, aminek akkor még nem volt neve, csak célja. Lehetősége lett volna befolyást, és magas rangot szerezni az egyházban, hogy akkor pénzt is kaphat az álma megvalósítására, de neki csak engedély kellett, hogy Isten rábízott feladatát teljesíthesse. Így ír erről Joseph Ratzinger bíboros: „Escrivá tudta, hogy alapítania kell valamit, de tudatában volt annak, hogy ez a valami nem az ő műve, hogy nem talált ki semmit, hanem egyszerűen Isten használta fel őt eszközül”.


Még a polgárháború során sem adta fel hivatását, amikor a reverenda a halálos ítéletet jelentette az ember számára. A gyóntatást az állatkertben sétálva végezte, bolondok házában bujtatták az egyházat üldöző rendszer katonái elől.
Eközben Manolo felhagyott papi tanulmányaival. Édesapja infarktusáért a kommunista rendszert, és a szakszervezetet hibáztatta, és bosszúszomjában a fasiszták között talált megértésre. Kém lett belőle a kommunisták táborában.
 
Mialatt Josemaría elszántan végezte tovább munkáját Manolo beszállt a harcba, ahol találkozott egy magyar lánnyal, Petőfi Ildikóval (Olga Kurylenko), aki egy eszméért jött harcolni. Beleszeretett a lányba, aki viszont az egységük vezetőjével Oriol-lal (Rodrigo Santoro) talált rá a boldogságra. Ennek hatására Manolo végleg elvesztette a helyes irányt.



Nem mesélem tovább a történetet, mert innen kezdve már igazán bonyolult a cselekmény. De a film végére kirajzolódik előttünk egy mélyen elgondolkodtató történet az elhivatottságról, a féltékenység gyilkos mivoltáról, megbánásról, megbocsájtásról, és a hazatalálásról ahhoz, aki ott vár minket az út végén legyen bármilyen sötét is lelkünk mélyén, ahol a sárkányok vannak.

További értékelés, szereplők a port.hu-n.
És végezetül a link a két részletre bontott filmhez:


Juhász Orsi hídépítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése