2011. október 31.

Reformáció: fiatalok szemszögéből

Hamarosan 500 éves lesz a reformáció, egészen pontosan mához hat évre. A világ evangélikussága már gőzerővel készül a nagy évfordulóra. De addig is gondolkodjunk picit a reformáció mai tanulságairól. Mit mondhat nekünk ma a reformáció? És mivel a blog a fiataloknak szól elsősorban, próbáljuk meg a fiatalok szemszögéből nézni.





Mit jelent a reformáció? Újraépítést, helyreállítást, megjavítást. Erre annak idején többek között a katolikus egyház vezetésének magatartása, a búcsúcédulák árusítása (ami az utolsó csepp volt a pohárban), a misék érthetetlensége, az egyház Bibliától való elrugaszkodása miatt is volt szükség. Mára ezen problémák szerencsére nem állnak fönn, úgy nagy általában. Mit üzenhet nekünk mégis a reformáció?

Egyrészt egyházunk, és a kereszténység folyamatos megújulására hívhatja fel a figyelmet. Az egyház nem működhet akkor, ha CSAK a hagyományokra épít, ha nem élő, nem dinamikus, nem megújuló. Így tehát ahogy a világ is változik a korábbi állapotokhoz képest, vele együtt az egyház szerepe és jelentősége is. A világ vonata egyre inkább expressz vonat, ezért az egyház sem maradhat le tőle, különben elveszti a lehetőségét sok embernél, hogy egyáltalán a látókörébe kerüljenek. „A templom az idősek dolga”, halljuk gyakran egyes fiataloktól. Ahhoz, hogy ne így legyen, nekünk kell tenni, mégpedig a saját érdekünkben! Az lesz, amit mi csinálunk, nem várhatjuk el állandóan az idősebbektől, leterhelt lelkészeinktől hogy ők változtassanak helyettünk, mégis a mi ízlésünknek megfelelően. Ezt nekünk kell! Mivel belőlünk lesz a jövő evangélikussága, biztatunk mindenkit az új kezdeményezésekre, kreatív ötletekre, azok megvalósítására, az ifjúsági órák saját hullámhosszra hangolására, és arra is, hogy egyáltalán időt szánjunk az ifjúsági körökre, Bibliaolvasásra, zenélésekre, közös beszélgetésekre, kirándulásokra.

Rengeteg olyan dolog van, amit csak az egyház képes adni, vagy legalábbis könnyebb a gyülekezeteken belül, hiszen ha valahol Isten nevében gyűlünk össze, az már egy olyan erős alapot, mondhatnám Erős Várat ad, ami mindenképpen jó kiinduló táptalaj a jó szándékú fiatalok bármiféle kezdeményezéséhez is. Biztos vagyok benne, hogy lelkészeink, ahol látják az új ötleteinket és lelkesedéseinket, sehol sem fognak gátat szabni annak, sőt inkább tapasztalatukkal segíteni fognak benne.

A gyülekezet peremén élő emberek pedig, ha látják a valódi életet, pezsgést templomaink környékén, talán jobb szívvel jönnek kicsit közelebb hozzánk. A misszió nem a tanaink - véresen vagy vér nélkül -, de kötelező jelleggel való hirdetése, a minket nem fogadók lenézése és elítélése kell hogy legyen. Sokkal inkább a pozitív példa, a személyes kapcsolatok és az emberek személyes szükségleteire való odafigyelés, az arcunkra emiatt kiülő boldogság, a stresszmentes élet, a hit és szeretet jelei legyenek. Gandhi egyszer azt mondta, hogy "amikor a Bibliát olvasom, keresztény akarok lenni, viszont amikor a keresztényeket látom, hindu akarok maradni". Ezt a helyzetet kéne nekünk, a fiatalok közt is megváltoztatni, és ezáltal nemcsak mi, hanem a szűk, de egyre tágabb környezetünk is változna, javulna.

Végezetül gondolkodjunk el, hogy mit csinálna ma Luther? Talán kiszögezné a tételeit a templomok, vagy a vasútállomásaink és plázáink falára is, amelyek nagy része arról szólna, hogy használva a gyülekezetek adottságait, merjünk építkezni, újat csinálni, jussunk el a mai kor emberéhez, alternatív utakat mutatva a boldogság megtalálásához, és nem az egyház szervezeti jellegét hangsúlyozva, hanem mindenki a maga erejéből, személyesen, alulról építkezve tegye hozzá a maga tehetségét egy boldog, példamutató, fiatalok számára is vonzó egyház kialakításához. Biztatunk mindenkit, hogy merjen ötletelni, újat alkotni, kirándulásokat szervezni, áhítatokat tartani. Az egyház folyamatos megújítója pedig, a Szentlélek eddig mindig adott erőt ezekhez, bízzunk benne, hogy ezután is fog.

Gy.L. hídépítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése