2013. április 7.

Borult égből villámcsapás - Népszámlálás 1. rész


Nagycsütörtökön kerültek nyilvánosságra az adatok a 2011-es népszámlálásról és bár mindenki borzasztó adatokra számított, mégis meglepetésként hatott a végeredmény. Borult égből villámcsapásra persze sokféleképpen lehet reagálni és az elmúlt napok hírözönét szemlélve egészen széles spektrumon mozognak a legkülönbözőbb magyarázatok. Lehet-e újat mondani?- adódik a kérdés. Igen is meg nem is. Az összesített adatokról nem biztos, viszont az egyház fiatalságával kapcsolatban minden bizonnyal. A sok reakciók között a legszembetűnőbb számunkra az, hogy nem találtunk senkit, aki a maradék 214.965 evangélikus korösszetételével foglalkozott volna. (Persze lehet az is, hogy ennek híre nem jutott el hozzánk) Ez a cikksorozat kifejezetten egyházunk fiatalságával szeretne foglalkozni, összehasonlítva más magyar felekezetekkel, illetve nem titkolt szándékunk, hogy beszéljünk az esetleges megoldásokról is.


Száraz számok


Nem ígérem, hogy ez lesz a legérdekfeszítőbb EFO cikkünk, de fontosságát tekintve élen jár. Az adatokat a KSH-ról szedtem a 1.1.7.1 és a 2.1.7.1. nevű táblázatból. A legtöbb szó a teljes fogyásról esik. Az alábbi táblázatban a felekezetek 2011-es létszámadatait láthatjátok. Összesítve 29,5%-kal kevesebb evangélikus van, mint 10 éve. Csökkent a népesség, szocializmus átka, szekularizáció  vadkapitalizmus, katolikusoknál és a reformátusoknál is hasonló folyamatok, blablabla. 


Annyi meg annyi ilyet olvastam, hogy belefáradtam, mivel az okok elemzése a leggyakrabban átcsapott politizálásba, önsajnálatba vagy épp önmarcangolásba, mások hibáztatásába, és nem gondolom, hogy itt az EFO-n ezeket fontos lenne elemezni. Viszont fontos lenne arról beszélni, hogy a megmaradt közel 215 ezer között több mint 75 ezer 60 év feletti, ami 35%! Ezzel sikerült kivívnunk a keresztény/keresztyén egyházak között a legöregebb címet. (adventistáknál, unitáriusoknál és metodistáknál is jobb ez az arány, csak a létszámuk miatt nem kerültek fel a listára)

Nagyításért kattints a képre!
Annyit meg kell jegyezni, hogy ha a katolikusokat nem vettem volna külön, akkor az összesített (g. és k. megfelelően súlyozva) sor megegyezne az első sorral. Visszatérve, a kormegoszláson érdemes elgondolkodni, de  főleg azért, mert már 2001-ben is mi voltunk a legöregebbek. A számomra legmegdöbbentőbb és szomorúbb adatok még csak most jönnek. Feltettem a kérdést magamnak, hogy vajon az elmúlt 10 évben az elöregedés mennyiben változott egyházunkban. Az alábbi adatok jöttek a 2001-es és a 2011-es népszámlálást összevetve:


Sajnos csak kis csúsztatással mondható el, hogy a 10 év alatt az adott korcsoportok 1-1 sort ugrottak az idősebb kategóriákba, mivel a korcsoportok intervallumai nem egyeznek meg. A két kiemelt sor magyarázatára kíváncsi lennék, mert számomra megdöbbentő, hogy a 15-29-es korosztályból 10 év alatt 23 ezer fő tűnt el! Ha az átlagéletkort számítom ki, akkor 2001-ben 42,8, 2011-ben pedig 44,9. Szerkesztőtársaim óva intettek attól, hogy túlzottan belemenjek a számmisztikába, nekem azért mégiscsak sikerült, de ígérem több adatot nem hozok, inkább jöjjenek...

... a tanulságok.

Van olyan egyház, aki tudott növekedni. Mindenekelőtt a baptisták. És a növekedés csak egy dolog, még fiatalodni is tudtak! Valószínűleg ugyanez igaz a Hit gyülire és a pünkösdire is, de sajnos náluk nincsenek 2001-es adatok, így ezt csak feltételezem. A statisztikában a felekezet-közötti gyülekezetek elterjedése sem látszik (bár ez nagyon örvendetes). Az elöregedés kisebb mértékben igaz a többi egyházra. A legfőbb tanulság számomra az, hogy Luther 500 évét nem egyszerűen megünnepelni kell, hanem újraértelmezni. Bele kellene nyúlni fájó pontokba bátran és valószínűleg le kellene szállni a döglött lóról.

"már 20 éve komolyan kell vennünk a fogyást, és mondjuk vagy 10 éve más stratégiát kellene országosan folytatni, mert az előző 10 évből leszűrhettük volna, hogy a jelenlegi irány nem megfelelő. Ehelyett nem a dakota indiánok megoldási stratégiáját követjük, mely szerint, ha észreveszed, hogy holt lovon lovagolsz, szállj le róla. Ellenkezőleg, ennél sokkal komplikáltabban gondolkodunk: leváltjuk a lovast; megbízunk egy szakértői csoportot, hogy analizálja  a lovat; külföldi szakmai úton tájékozódunk arról, hogy ott miként lovagolják meg a holt lovakat; egyetemi szintű lovasképzést indítunk." egy fraternetes vélemény.

Nem szégyen tanulni másoktól és nem szégyen segítséget kérni. Azt hiszem kicsit visszavehetünk a lutheránus értelmiségi "arcból" (akinek nem inge, ne vegye magára!), és alázatos szolgálatkészséggel kell sok mindent átgondolni. Nagyon fontos még hozzátennem, hogy személy szerint nem merek levonni egyértelmű következtetéseket, hogy mi miért van. Más kérdőívek, mint 2001-ben, országos népességszám-csökkenés, stb. Azt viszont meg merem állapítani, hogy valami nagyon nincs rendben és hogy az elmúlt évek ifjúsági és úgy ám blokk evangélikus megszólítósdi-politikája, missziója enyhén szólva sem volt sikeres. Amikor az EFO elindult, akkor azt mondtuk, hogy szükség lenne hidak építésére. Ezt most is valljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy olykor először bontani kell, hogy aztán újra építkezhessünk. És minden bontott téglára szükség lesz! A következő részben különböző "építési stílusokról", "alapanyagokról" és egy csomó marketingről lesz szó.

2. rész: Borúra derű?

Ui.: Akinek szüksége lenne bármilyen számításomra, annak szívesen elküldöm. E-mail címünk: evifjusag@gmail.com


Antal Bálint hídépítő

6 megjegyzés:

  1. Ezt már régóta tudom. Nálunk a templomban rajtam kívül 7-8 éve már nincs más 20, sőt 30 év alatti is nagyon ritkán, csak 1-2 ember. A gyülekezetünk a szó szoros értelmében kihal. Persze, néha vannak gyerekek, de nincs annyi, hogy esetleg gyerekkört lehessen építeni rájuk. Amikor 3 éves koromban kezdődött a gyerekkör, és véget ért amikor 11 lettem. 10-11 évesen csak én voltam egyedüli gyerekként a templomban. Elszomorító helyzet. Lehet, hogy 10-15 év múlva már nem is tudom vinni a gyülekezetbe majd a gyerekeimet, mert nem lesz gyüli.

    VálaszTörlés
  2. Valóban nagyon érdekes a korcsoportok változása az evangélikusok között. Számomra is nagyon szembetűnő volt a fiatalok és fiatal felnőttek közötti nagy különbség: a 2001-ben 15-29 év között lévő kb. 53 ezer főből tíz év múlva (tehát 2011-ben 30-39 év közöttiek) már csak 28 ezer vallja magát evangélikusnak. Mi lehet az oka, hogy a 2001-ben még gyülekezethez tartozók 2011-ben már nem vállalják, legalábbis nem tartják fontosnak hitüket?
    A választ persze nem tudom, de azért van pár gondolatom.
    Ha megnézem a nagyifinket, talán hasonló változást láthatok. Akik konfirmáció után (akár évekig) ifire járnak, mikor egyetemre kerülnek, vagy még inkább később, mikor dolgozni kezdenek, már nem nagyon járnak vissza gyülekezetbe. Persze, mondhatnánk, hiszen elkerülnek otthonról sokszor elég messzire, és a nagy távolság miatt nem oldható meg a hazajárás. Ezzel nincs is gond. Azzal viszont már igen, hogy az új helyen nem keresik fel a gyülekezetet, nem válnak annak tagjává. És talán nem csak nálunk van ez így…
    A fő probléma tehát talán nem az, hogy nem tudjuk megszólítani a fiatalokat, hanem, hogy nem tudjuk „itt tartani” őket. Nem alakul ki bennük egy olyan evangélikus identitás, ami később, felnőttként is meghatározó az életükben. Nem alakul ki bennük a gyülekezethez tartozás, a gyülekezetért való felelősség vállalás érzése.
    A nagy feladatot abban látom, hogy a mostani ifiseket bevonjuk a gyülekezetbe. Hogy az ifi ne egy különálló csoport legyen, ahol jól érezzük magunkat (a többi meg a felnőttek dolga…), hanem része legyen a gyülekezetnek. Hogy a fiatalok megtalálják a helyüket az egyházban. Hogy felelősséget érezzenek iránta. Így talán később, felnőttként is fontos lesz számukra a gyülekezethez való tartozás. És talán fontos lesz számukra az is, hogy gyerekeiknek is továbbadják evangélikus hitüket.
    Nem könnyű feladat… De szép.:)

    (B.R.)

    VálaszTörlés
  3. A kutatás sajnos több sebből is vérzett, mivel a nem tudom/nem válaszolok választ adók aránya elég magas volt. Ebből nem kapásból azt a következtetést kell levonni, hogy húha, fogy az egyház, hanem az emberekben azt kéne felébreszteni, hogy bátran megvallják hitüket. Pl. kicsiny falumban 174 katolikus, 146 evangélikus és 145 nem válaszoló van vallási tekintetben. Így ott az adatok gyakorlatilag a túl sok nem válaszoló miatt használhatatlanok. A gyülekezeti nyilvántartásban 200 fő körül tudunk, aki evangélikus. A KSH módszerei rendkívül elavultak, a kérdezőbiztosok megelégszenek egy nem tudom válasszal is. Én egy másik kutató cégnél dolgozom kérdezőbiztosként, ott a nem tudom/nem válaszolok a legutolsó eshetőség, pontosan azért, mert ha ebből túl sok van, akkor az adatok használhatatlanok. Tehát az egyház első feladata az legyen, hogy elérje híveinél: ne legyen tabu a vallási felekezethez való hovatartozás kérdése. Vagy a KSH kérje ki az egyházfenntartói járulék befizetések kimutatásait, vagy a gyülekezeti anyakönyveket, mert azok a legpontosabbak.
    (T.L)

    VálaszTörlés
  4. Folyt. Közben megnéztem, a nem válaszolók aránya összességében a 2001-es 560 ezer körülről 2011-re 1 millió 300 ezer körülre nőtt. Így országos szinten sem lehet pontos következtetéseket levonni a vallások arányáról, összetételéről és létszámáról.
    (T.L)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részben igazat adok Önnek. Valóban tudható, hogy többen kimaradtak. Azonban akikről biztosan hallani eddig, azok mind elöregedő idősebb falucska, gyülekezet tagjai voltak. Úgy gondolom, ezek a plusz számok csak rontottak volna az elöregedés helyzetén, ezzel együtt sajnálatos, hogy kimaradtak. Továbbá az is elmondható, hogy számtalan kommunikációs csatornán felhívták a vallásos emberek figyelmét, hogy vallják meg, hogy evangélikusak. A 214 ezer felett egészen biztos, hogy nincs sok kimaradt aktív evangélikus fiatal, vagy ha van is, az kompenzálódik a kimaradt idősekkel és én a korösszetétel miatt írtam a cikket.

      A másik, hogy a hiba minden egyháznál feltehetően azonos. Nem csak nálunk maradhattak ki, ennyire ne legyünk paranoiásak, hanem más felekezeteknél is. Feltételezem közel azonos a hiba. Én elsősorban az elöregedést vizsgáltam, ilyen módon azt hiszem megint csak nem lehet a tévedés nagy.

      A harmadik az egyházunk (elsősorban Gáncs Péter) reakciói. Nem tagadta az adatokat, erre számított. Ők is vezettek statisztikákat évről évre, tudták, hogy ez a helyzet. Ergo, az adatok nem tévednek nagyot. Sőt, azt is elismerte, hogy most olyan helyekről is kaptak adatokat evangélikusokról, amikről eddig fogalmuk sem volt. Ez egyébként több kérdést is felvet, de a lényeg, hogy kell valamit kezdeni a helyzettel és ha ez a cikk egy reggeli ébresztő hideg zuhany a megújuláshoz, akkor azt hiszem örömmel nyugtázom, hogy elértem a célomat. Ha sikerült volna megtalálnom az egyház belső friss statisztikáit, akkor abból készítettem volna táblázatokat, diagramokat. Ha valaki elküldi ezeket nekünk, vagy megmutatja a linkeket, szívesen írok azokról is és közzéteszem a jelenlegi statisztikához viszonyított tévedéseket is :)

      Nem vontam le súlyos következtetéseket: "személy szerint nem merek levonni egyértelmű következtetéseket, hogy mi miért van. Más kérdőívek, mint 2001-ben, országos népességszám-csökkenés, stb." Azt fenn tartom, hogy nem volt egy sikeres 10 év...

      Törlés
  5. Nagyon-nagy tisztelettel, és a gyakorlati vitát nem megakadályozandó, de eltérnék a polémia fő irányától.
    Meg kell jegyeznem, hogy az Ember szeretetben való megtartása szerintem a legfontosabb. Bármilyen furcsa is ez így leírva, és tűnik a témától távolállónak, azért csak gondoljanak bele! A hit mindenkinek és örökre ott van mélyen a szívében, ha egyszer oda elplántáltatott. Azoknak is, akik –csúnya szóval élve – lemorzsolódtak. De hol van a szeretet? Jézus iránt érzett szeretetünket a mindennapjainkban még csak-csak érzem és tapasztalom, (bár kérdés, hogy az egyik oldalon az istentelenség, a hitetlenség, a gonoszság, illetve annak ellenpólusán a Hit és inkább a vallás görcsös hangsúlyozása, erősítése mennyire szorítja háttérbe ezt) de az egymás iránt érzett felebaráti szeretetünk megtartását nem látom a jelenkorok nagy lelki közösségeinek gyújtópontjában.
    Próbáljuk tiszta szívvel szeretni az Embert, hisz ő Isten legkedvesebb teremtménye, akit a maga formájára teremtett...
    Ha tiszta lélekkel és szertettel fordulunk a „tévelygők” felé minden magától értetődően „Istentől elrendelve” megoldódik.

    Csak a Házi Áldás egyszerű szövegét hadd idézzem ide!

    Hol hit, ott szeretet,
    Holt szeretet, ott béke,
    Hol béke, ott áldás,
    Hol áldás, ott Isten,
    Hol Isten, ott szükség nincsen.

    Csak egy próbát tegyenek, ha van hozzá kedvük…
    Vasárnap öleljenek meg egy felebarátot!
    Szeressenek!

    VálaszTörlés