2013. március 15.

És a nyolcadik napon...

A tolerancia évében a szegedi ifivel alkalmanként filmklubot tartunk, melyre mindig az év témájához kapcsolódó filemeket választunk. Így került sorra az Életrevalók és a Gran Torino után az És a nyolcadik napon is. A film egy Down-kóros ember világát mutatja be. A megragadó történet sokunkat nagyon megfogott, a film végén csak néztük, ahogy mennek a betűk, senki nem bírt megszólalni.

Próbáljuk először tárgyilagosan nézni az alkotást. Egy 96-os francia-angol-belga drámáról van szó, a port.hu ennyit ír róla:  
"Harry, a rohanásban és stresszben élő értelmiségi és Georges, az intézetből szökött mongoloid fiatal férfi véletlen találkozása mindkettőjük életét megváltoztatja..."
1996-ban a Cannes-i filmfesztiválon legjobb férfi alakítást nyerte el a két főszereplő, majd egy évvel később Golden-Globe-ra is jelölték.
Georges életét bemutatva szembesülhetünk az ilyen betegek olykor teljesen szürreális világával, boldog vágyaival; a vele véletlenül összefutó Harryn keresztül pedig láthatjuk a sikeresnek tűnő, társadalomba beilleszkedett emberek velük való viselkedését.

De hogy miért ad ez az alkotás a tárgyilagos megközelítésnél mégis sokkal többet? Aki ismer Down-szindrómás embereket, az úgyis tudja. Aki nem, az mindenképpen nézze meg a filmet. Nem véletlen, hogy Harry viszonya is hamar megváltozik, amint igazából megismeri Georges-ot. Az a szeretetéhség ami jellemzi őket, a felnőttként gyermeki viselkedés, a pillanatnak való élésük tükröt tart elénk. Mik számunkra a fontos dolgok? Megadják-e ezek a dolgok a boldogságunkat?

Rengeteg kérdés és gondolat cikázott a fejünkben ott, mégis valami varázslatos megnyugvás lett úrrá rajtunk a szűk két órás film után. Nem csoda, hogy nehezünkre esett visszalépni a saját életünkbe, lámpát kapcsolni és megszólalni.

"A mondás szerint Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetediken megpihent, a nyolcadik napon pedig megteremtette a downosokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre."

Jó filmnézést kívánok mindenkinek, mi már egy maradandó élménnyel gazdagodhattunk!

Gy. L.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése